Na jó, tudom gyenge próbálkozás a cím, viszont tényleg szeretem a Lovasi zenéjét. Üdvözlök minden kedves látogatót, és megint csak azzal kell kezdenem hogy bocsi a késés miatt. Jó szokásomhoz híven már megint rengeteg idő eltelt az előző bejegyzés óta, pedig a kis camping is már jó ideje készen van.
Mentségemre legyen szólva, azért nem telt el tétlenül ez a közel két hónap a GT RTS óta, és készült pár holmi. Természetesen fából, és most nem várok egy újabb hónapot, itt és most meg is mutatom őket. Azt hiszem egy hosszabb írás fog kerekedni, rágcsát és itókát készítsen maga mellé aki végig szeretné olvasni, és még nézelődni is akar.
Emlékeztek még a sötétbarna sárvédőkre? Ezekre:
Elkészültek a Tihanyok, és végre pár képet is tudok mutatni róluk. Íme:
Nagyon mutatósak lettek, remélem nektek is tetszik. Ha valakit érdekel az építők elérhetősége keressen bátran.
Aztán egy montira kellet sárvédőszett kék színben. Nem igazán szeretem a fát kékben látni, de amikor megláttam a bringát, már tudtam hogy milyen színt kell keresnem. Nagyjából megy a már korábban elkészült virágok színéhez, így együtt meg kifejezetten tetszett a "végtermék". A díszítés teljes egészében kézi munka, és Zoli barátom lánya követte el. Ezúton is gratulálok neki, majd küldök egy-két vázat hogy igazán csajos bringát tudjak én is varázsolni. Meg hát gyakorlat teszi a mestert, mint tudjuk.
Igazi vagány csajos bringa lett, ami azóta is napi szinten használ a boldog tulajdonosa.
Az előző blog végén volt egy kép, egy picike sárga cruiser vázról. Amiről valóban azt gondoltam, hogy ez valami vicc, és Zoli barátom valami túrpisságra készül, de aztán kénytelen voltam rájönni, hogy halálosan komolyan gondolja a kis vas "fásításának" ötletét.
Az alapanyag
Nem kevés fejtörést okozott a kis sárgaság fa kiegészítőinek "kigondolása". Aztán meg a kivitelezése. Így utólag visszagondolva legnagyobb kihívás a sárvédők ráhajlítása volt 16-os kerekekre. Már akkor gondoltam a télre, és hát lett egy kis tüzifa a hajlítások eredményeképp, de a végén csak összejött. A többi már csak kézügyesség kérdése volt, amit bárki meg tud csinálni ha szeret barkácsolni, és szereti a fát, és van egy kis kézügyessége. A másik nehézséget a hajtómű hiánya okozta. Hiába tudtam a méretét, nagyon nehéz volt beméretezni a láncvédő ívét és hosszát. Végül is készült valami, de azért Zolinak egy kicsit alakítani kellett rajta, hogy valahogy ki is nézzen felszerelve.
Tehetnék be képeket a fásítás folyamatáról, félkész alkatrészekről, de inkább jöjjön a végeredmény, úgy is az ami számít!
So-sok kép következik!
Így kell a 36 küllős agyat egy 32 küllős felnibe befűzni!
Itt is kimaradt 4 küllőfurat az agyban. Tökéletes és mutatós a fűzés!
A kis Mondiált - ami időközben Samu Bike lett - a napokban kapta meg kis gazdája, akinek ezúton is Boldog Szülinapot kívánok! Az biztos, hogy neki bejött a bicaj, és remélem sokat fogja nyúzni!
Ennyi kis kitérő után jöhet a Csepel Csillag. Amiről időközben kiderült, hogy nem is Csillag, hanem Novus. Nem vagyok Csepel szakértő, csak a lácvédő felfogatószem helyéből következtettem arra, hogy ez egy Novus lehetett. Végül is szerintem lényegtelen hogy mi volt, sokkal érdekesebb hogy mivé változott ez a kis csúfság. De ezt majd ti eldöntitek. Nekem már csak Csillag marad... Ha valaki pontosan betudja azonosítani azt előre is köszönöm!
Szóval ő lett következő áldozat:
Igazság szerint már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy építeni kellene egy kemping biciklit. Aztán amikor egy régi montimat eljött megnézni egy érdeklődő, ezzel gurult be. Mivel a monti árával kapcsolatban nem igazán találkoztak az elképzeléseink, felajánlottam, ha itt hagyja a Csepelt neki van igaza. Örömmel vált meg tőle, nekem meg a nyakamba szakadt egy halom probléma.
Azt már tervezgetés ideje alatt tudtam, hogy a vázon kívül minden megy a kukába, amikor elkezdtem szétbontani csak megerősödött a gondolat. Bár a hajtóművet szívesen megtartottam volna, az állapota miatt nem lehetett. A végén tényleg csak a váz maradt. Azt is elhatároztam, hogy eredeti állapotára visszaállítani semmiképp nem akarom a biciklit. Ne kérdezzétek miért, egyszerűen nem.
A bringán nem volt egy olyan pont, ahol eredeti festés lett volna, gyakorlatilag mindene le volt ecsetelve, jó vastagon. Ennek csak azért örültem, mert így a váz valószínüleg nem volt szétrozsdálva, bár a régi kempingek "speckó" vázanyaguktól fogva egyébként sem voltak hajlamosak a rozsdásodásra. Nem igazán tudom milyen csövekből lettek ezek összerakva, érzésre olyan mint a régen használt vízvezeték csövek. Talán horganyzott?
Mindenesetre a festékrétegek eltávolítása után nem csalódtam, az elenyésző felületi rozsdán kívűl tényleg jó volt a váz állapota.
Minimális felületi korrózió a vázon
és a villán.
Gondolkoztam hogy az életem könnyebbé tétele érdekében elviszem homokolni a vázat, de végül ingább elővettem a hőpisztolyt. A homokszórás azért tud maradandó nyomokat hagyni maga után, én meg nem szerettem volna mély krátereket látni az alapozó festék felvitele után. Így maradt a csiszóvászon. A méreteiből adódóan gyorsan sikerólt előkészíteni a fetéshez, de mielőtt arra sor került volna azért össze kellet próbálni az új cuccokkal.
Azt már a projekt elején eldöntöttem, hogy egy igazi kis csajos bringát szeretnék, amibe agyváltót és széles ballonosabb gumikat építek be alufelnivel, illetve a kormány is más lesz a megszokottól. Beindult a méricskélés és az alkatrész vadászat. A ballonosabb gumi igazából csak a komfortérzet növelése miatt lett, így talán kényelmesebb lesz a kiváló minőségű kerékpár- és egyéb útjainkon.
Az első adag. A másik felni egy héttel később érekezett.
Lánckerek, hogy legyen mivel variálni.
Viszont Shimano Nexus3 kontrafékes szett teljes.
Első lépésként a Shimano agyak kerültek befűzésre a Remerx alufelnikbe, majd jöhetett az új alkatrészek "összepróbálása" a régi vázzal. Gyakorlatilag zökkenőmentes volt, a hátsó villa papucs távján 5-5 mm-t kellett alakítani, hogy a Nexus könnyedén becsusszanjon a helyére. Azért is esett a választás erre a típusra, mert ennek a legkisebb a papucstávolsága, csak 120mm.
Sokat hezitáltam a kormányon, az egyenes mellett döntöttem. A rövid benyúlású patkófék csak úgy ott van.
A láncvonal első nekifutásra
Itt még nyereg sem volt még szalonképes állapotban.
Miután szerkezetileg sikerült a bringát összeállítani, mehetett a festőhöz a váz, ahol a rozsdagátló alapozás után megkapta a gyöngyház fehér fényezést. Bevallom őszintén, nekem nagyon bejött a GT Outpost színkombinációja, ezért úgy döntöttem a kempingen is ez lesz. Mire visszérkezett a váz, az összes alkatrész beszerzése megtörtént, és már csak kivéve a fából készült kiegészítők maradtak hátra. A sárvédők ekkor már a 20-as keréknek megfelelő formában száradtak, a láncvédő is le volt hajlítva, a markolatok is ki voltak "nagyolva". Bár ez is okozott egy kis fejtörést, fa legyen vagy bőr? Végül a fánál maradtam, marokváltóhoz még úgy sem csináltam, gondoltam itt a remek lehetőség. A nyereg bőrözése is elkészült. Ekkor esett le, hogy nincs csomagtartó a kis kempinghez, és hát anélkül meg elég bénán mutat. Ami rajta volt az nem a sajátja, szerintem valami orosz bringáról származik, de aztán kitaláltam rá valamit, és gyorsan elvittem festetni.
A világításon is elég sokat agyaltam, mire eldöntöttem hogy dinamós lesz. Így mutatósabb, ledeket meg bármikor lehet feltenni. Sikerült összeszedni egy szettet, de a hátsó lámpát egy kicsit azért megvariáltam, a fekete műanyag valahogy nem illett volna a fa sárvédőhöz.
Csak egy egyszerű alapot csináltam a búrához.
A hátsó világítás vezetékének behúzásával elkezdődött a munka legélvezetesebb része, az összeépítés. Mehetett be az új monoblokk, a Ritchey fejcsapágy alsó és felső csészéi, az első villa, és így tovább. Sajnos az építés korai fázisában egyszerüen elfelejtettem fényképeket készíteni, annyira belemerültem a munkába. Biztos ismeritek ezt az érzést, amikor megszűnik a külvilág, és folyamtosan a végeredményt látod magad előtt, és csak pakolod fel a dolgokot, hogy minél hamarabb kézzelfoghatóvá váljon az, amit eddig csak elképzeltél. Most ez történt velem, mire észbe kaptam, már itt tartottam a kicsikével.
Ez lett a rusnya csomagtartóból. Jó döntés volt megtartani.
Mély benyúlású patkófék, hogy ne legyen hiányérzete az embernek.
A kerekek beépítését követően újra talpra állt a kis kemping, és már kezdte elnyerni végső alakját. Ami nagyon nem tetszett, az a váltóbowden vezetése. Sokáig keresgéltem bowdenrögzítő biliincset, hogy valahogy kinézzen, de nem találtam megfelelőt.
Ez a lehetőség baromira nem tetszett.
Kénytelen voltam megint a fához nyúlni, és kitalálni egy aránylag esztétikus megoldást, ami nem nélkülözi ugyan a gyorskötözőt, de lagalább eltereli a figyelmet róla. Legalábbis remélem. A szükség nagy úr, így neki láttam bowdenvezetőt faragni.
Rögtön kettőt is, speciálisan ide kialakítva. Az első egy kicsit távoltartja a házat a fejcsőtől, így talán nem fogja kikoptatni.
Gyakorlatilag kész, már csak az első lámpa hiányzik.
Az első lámpais okozott némi fejfájást. Sajnos azzal amit eredetileg szerettem volna történt egy kis baleset, ezért lett helyette a króm. Valamiért nem keményedett ki az alsó részen a festék, ami összerakáskor rendesen meggyűrődött. Szerintem ott maradt egy kevés a régi festésből, ez okozta a problémát. Csak magamat okolhatom, mert én csiszoltam.
Nem volt kedvem előről kezdeni a csiszolást, de valamikor sor kerül rá.
Időközben egy pumpára is sikerült szert tennem a vasárnapi régiségpiacon. Egy kis gondoskodás és új tömlő után kifogástalanul működik.
A végén a króm lámpa is felkerült az elejére. Sajnos a szépen polírozott dinamót is le kellett cserélnem a mivel a magassága miatt nem lett jó, így az is egy új darab lett. A világítás bekötésével gyakorlatilag elkészült a kis csillag. Ami /talán/ egy Csepel Novus.
Íme a végeredmény, szöveg nélkül.
Csak most figyeltem fel rá, hogy nem kapott csengőt. De ígérem lesz rajta.
Mindent összevetve, élvezetes munka volt dolgozni a kis kempingen, bár voltak kihívások. A sárvédők hajlítása erre a kis ívre nagyon keserves, de jó tapasztalat volt kis cruiser 16-os kereke. A csomagtartó szárának kialakítása sem volt egyszerű, itt jöttem rá, hogy meg kell tanulnom a szegecselni is. A rozsdamentes acél betét egyébként jó tartást ad, terhelhető is ésszerű súlyhatáron belül. Izgalmas feladat volt a bowdenvezetők elkészítése is, pedig csak kis apróságok.
A váz/csomagtartó, a nyereg és a lámpatestek kivételével mindene új lett a kis kempingnek, így fest a beépített alkatrészek listája:
Váz : -Csepel Novus
Kormánycsapágy : -Ritchye Logic 1", új
Kormányszár : -no name acél, 30cm, új
Kormány : -MTB, alu
Nyeregcső : -Zoom, 30cm alu, új
Nyereg : -Velo, újra bőrözve
Középcsapágy : -Bikefun, új
Hajtómű : -No name, 48 fog, acél, új
Lánc : -Cseh, pantentszemes, új
Hátsó agy: : -Shimano Nexus3, kontrafékes, fogszám: 24, új
Első agy: : -Shimano, új
Gumi külső : -Kenda KRad, 20x2,125, új
Gumi belső : -Kenda, új
Fékkar : -Saccon, új
Fék : -Saccon, mély benyúlású patkófék, új
Dinamó : -6v 3W, új
A kis szépség egyébként új, szerető és gondoskodó gazdájára vár!
Nem ígérek most semmit, hogy mikor meg mivel, készülgetnek dolgok, hamarosan jelentkezem!
A Csepel képei nagyobb méretben az Indafotón is megnézhetőek.
Addig is készüljetek a hidegebb napokra, a lassan csúszóssá váló utakra, a bringák téliesítésre, vagy aki használja, és esőben hóban is tolja annak a felkészítésre, és ne feledjétek:
"A szél az mindig szemből fúj!"
