Üdvözletem minden kedves látogatónak aki akarva/akaratlanul idetéved! Úgy látszik a dolgok nem változnak, ezek a blogok már csak így, mindig egy kicsit késve készülnek el. Bár igazából nem a blog írója a hibás, hanem a kerékpárok építője túl lassú.
A kis kemping óta sok idő eltelt, de azt hiszem nem teljesen eredménytelenül, mert készült ez az. Így mielőtt az Anyukám új biciklijébe belekezdenék, Zoli barátom engedélyével bemutatom nektek közös munkák legújabb "gyümölcsét".
A Scott New Orleans, vagy nevezzük csak beach cruisernek.
Az eredetileg lila színű bringaváz azzal a céllal érkezett hozzám, hogy egy teljes fa kiegészítő szett kerüljön rá, a lámpák kivételével. Így utólag visszagondolva, egy élmény volt rajta dolgozni. Főleg azért, mert Zoli elmondta hogy milyen színt szeretne, én meg úgy csinálom ahogy kedvem tartja. Na meg nem utolsó sorban azért, mert tudtam hogy meglepetés bringa lesz belőle, így megpróbáltam ennek szellemében kivitelezni a dolgokat. Most nem szeretnék a fa sárvédők, láncvédők és egyebek elkészítésének folyamatáról írogatni, így képek sem lesznek ezekről, de hamarosan készül egy kis összefoglaló, csak a fáról. Úgyhogy jöjjenek a képek, és tessék csemegézni rajtuk!
A fekete szett. Sokáig nem voltam kibékülve ezzel a színnel...
leginkább azért, mert tudtam milyen színű lesz a váz.
Fotózás után csomagolás, postázás.
Legközelebb november elején láttam a szettet, és a már színre fújt vázat ebben az állapotban:
Nem is olyan rossz ez a szín kombináció - volt az első gondolatom.
Aztán pár nap múlva hívott Zoli, hogy elkészült, küldi a képeket. Én megmondom őszintén, mikor megláttam benn akadt a levegő, és nagyon jó érzés töltött el.
Azért voltak kihívások a munka során....
Nem tudok betelni vele.
A kerékpár azóta lelepleződött, és igencsak nagy meglepetést és örömet okozott annak, akinek Zoli szánta. Én meg boldog vagyok, hogy részese lehettem a Scott beach cruiser projektnek. Azt hiszem, nagyon komoly munka van benne mind kettőnk részéről. Annak meg kifejezetten örülök, hogy végre elkészült egy honlap, ahol a Zoli barátom által újjászületett/álmodott csodákat megtudjátok nézni. Többek között a Scottot is, nagyobb felbontásban, és sok más csodát, illetve azt is megtudhatjátok hogy ki is ő. Nagy szeretettel ajánlom nektek ezt az oldalt::
És most más stílus. A Holland. Még valamikor nyár elején vettem meg ezt a lepukkant és hiányos női bringát. Hogy miért azt magam sem tudom, gondoltam valamikor majd jó lesz valamire. A valamikor most ősszel jött el. Már régen bennem volt a gondolat, hogy Anyukám kissé megkopott, agyon rozsdásodott Cseke gyártmányú (Pannónia) biciklijét rendbe kellene rakni, de valahogy nem volt kedvem belekezdeni. Aztán ahogy egyre közeledett a születésnapja, kigondoltam neki a hollandot. /sajnos elég későn/ Ami korántsem biztos hogy holland, csak a váz és a sárvédők formájából gondoltam hogy az. Mert írás, vagy bármi ami a bringa márkájára utalt volna nem volt. Még csak a nyomát sem találtam, sem matricának, sem csíkozásnak, annak ellenére hogy a váz festése eredeti volt.
Alapvetően nem volt rossz állapotban, csak kissé hiányos.
Shimano 3CC agyváltóval volt szerelve.
A két felni nem egyezett meg, szerintem az agyváltóval fűzött hátsó kerék utólagos beépítés lehetett. Ez különösebben nem hatott meg, mivel két új alufelni is szerepelt a változtatások között.
A bicikli új élete a szokásos ceremóniával kezdődött, szét kellett bontani. Ez általában könnyen megy, most sem történt semmi, minden könnyedén kijött a helyéről, semmi nem volt összerohadva.
Azt már jó régen eldöntöttem, hogy pisztácia és barna szín összeállítású lesz majd a bringa. A váz még valamikor szeptemberben le lett festve, most legalább azzal már nem volt gondom. A nyereg is már korábban elkészült, egy gél betétes, elasztomer rugós Wittkop került "felújításra", szép sötétbarna bőrrel.
Előtte így nézett ki:
Nem igazán megnyerő látvány.
Némiképp letisztogatva kicsivel jobban néz ki.
Volt viszont gondom az agyváltóval. Na nem szerkezetileg, hanem inkább a szerény ismereteim miatt. De kénytelen voltam darabokra szedni, mert iszonyatos trutyi volt a belsejében, amit alaposan ki kellett tisztítani.
Összeszerelés előtt
Csillog-villog, mint ha új lenne
Végül is sikerült összerakni az agyváltót, és hamarosan be is fűztem a polírozott dupla falú alufelnibe. Izgatottan raktam össze a hajtást, hogy ki tudjam próbálni rendesen működik e. És csalódtam, mert a váltás ment, a kontra viszont eltűnt. Végül a robbantott ábra megoldotta a problémámat, rájöttem, hogy a kontrakar felőli oldalon a nyomórugós tányért (a rajzon 20-21) fordítva tettem be.
Mivel igyekeztem most pénztárca kímélően dolgozni, a befűzött küllők is használtak voltak. (Köszönet érte Zolinak, és a többi cuccért is) Ez némi kompromisszumra kényszerített, így a hátsó kerék két keresztre, az első radiálba lett fűzve. Ellentételezésként viszont nagyon mutatós lett.
Az első kerék. Nekem nagyon tetszik ezzel a fűzéssel.
A kétkeresztes hátsó. Normál használathoz bőven megfelel.
A többi alkatrész is szokás szerint felfrissült, szinte az utolsó csavarig minden letisztítva, polírozva lett. Sajnos a kormány és a nyeregcső megadta magát az idő vasfogának, nem lehetett esztétikusra polírozni. Vagy új króm, vagy festés. Az utóbbi mellett döntöttem, kemény csiszolással eltöltött órák után mentek a festőhöz, hogy megkapják a váz színét. Megmondom őszintén, ettől féltem egy kicsit, nem tudtam hogy összerakva hogyan fog majd mutatni a sok pisztácia zöld. De majd ti megmondjátok, remélem.
Még az összeszerelés előtt...
A jól bevált Thun-Thompson középcsapágy
A bicikli műszakilag már kezdett összeállni, amikor belekezdtem a kiegészítő elemek elkészítésébe. Szerencsére volt lehajtva sárvédő, így ez maradt a végére. Ezen kívül kellett még markolat, láncvédő, és egy kis kosár a csomagtartóra.
A láncvédővel kezdtem el a "fásítást", de egy kicsit megbonyolítottam a dolgomat azzal, hogy most oldalát is szerettem volna rá. Végül is nem túl bonyolult megcsinálni, a legnagyobb problémát a lánctányér és a hajtókar közötti szűk hely okozta. Ezzel egy kicsit szenvedtem, de legközelebb már fogom tudni a tutit.
Az alap.
Itt már szerkezetileg kész állapotban. A szűkös hely a végleges beállításkor okozott kisebb fejtörést.
Kosárnak egy kis ládikát raktam össze, de hogy ne legyen nagyon szögletes, a felső lécet egy kicsit ívesre vágtam, így hátrafelé magasodjon. Sajnos erről sincs kép, az idő szorítása miatt gyakran kimaradt a fotózás. Többek között azért is, mert a lámpákat is fából terveztem, és a fa díszítését is egy számomra új megoldással akartam megoldani.
A szalvéta technika, más néven dekupázs.
Pár héttel ezelőtt a páromnak készítettem egy tárolódobozt, amit szalvétával díszítettem. Ekkor kezdett körvonalazódni a gondolat, hogy a fa kiegészítőkön sem mutatna rosszul, így most ki is próbáltam. Mivel ezt a felületet alaposan kezelni kell, így most minden fából készült kiegészítő lakkozva lett, négy rétegben. Alapozás, csiszolás, lakkozás, csiszolás, és így tovább. Természetesen a szín felvitele után.
Közben a lámpák is készülőben voltak. Ezeket most kivételesen akácfából csináltam, úgy gondoltam, hogy ezek nem lesznek színezve, csak lakkozva.
Az első lámpatest alapjai
Már látszik a majdnem csepp forma
Gyakorlatilag kész, már csak a rögzítőfül hiányzik és a belső részei
A hátsó is alakul
A kész láncvédő
A gőzölt cseresznyefából készült markolatok
A láda, a megszokott kőrisből.
Végre elértem odáig, hogy elkezdhettem készre szerelni a Hollandot. Gyakorlatilag csak a sárvédő pálcákat kellett átalakítani, hogy a tengelyekre felmenjenek, illetve a láncvédő tartóit kellett méretre szabni. De erre már csak azután volt időm, hogy Anyukám megkapta a biciklit. Fényképen, mert elutaztunk egy kis családi összejövetelre, a bicajt meg nem igazán akartam utaztatni oda meg vissza 400 km-t.
Azért volt egy csavar a történetben. Ugye ő végig látta, hogy mi készül, sőt még a véleményét is kikértem, neki hogy tetszene, melyik minta kerüljön rá, kényelmes e a markolat fogása, fessem e a lámpákat, mekkora legyen a kosár, stb. Szóval szépen megbeszéltük mindent, hogy hogy legyen. Csak hát, ő végig abban a tudatban asszisztált, hogy valakik jönnek érte. és ezért kell rohamtempóban készen lenni. Mikor megkapta a képet, hirtelen nem is látta hogy mi az, csak annyi hogy egy bicikli van a fotón. Majd jött a felismerés, hogy az a bicikli ez a bicikli. Íme:
A képek minőségéért mindenkitől elnézést kérek. Többször is fotóztam, de ez nekem nem megy, képtelen vagyok előcsalogatni a színeket. Szóval ez a pisztácia nem az a pisztácia.
Nagyobb felbontásban a http://indafoto.hu/roncsbringa oldalon tudjátok megnézni.
Nézzük, miből állt össze a bringa:
Váz/villa - ismeretlen holland stílusú, acél, (Mobihel festékrendszer, DuPont lakk)
Kormány: - hagyományos acél, szárral egybe építve
Hajtás: - Thun-Thopmson középagy és hajtmű
Első agy: - no name alu (bontott)
Hátsó agy: - Shimano 3CC
Első fék: - Weinmann, Gazelle fékkar
Felnik: - daplafalú alu, no name
Küllők: - rozsdamentes (bontott)
Gumi külső: - Kenda, 47-622
Belső: - Kenda
Nyereg: - Wittkop, (újrabőrözve)
Világítás: - hagyományos dinamós rendszer
Ennyi volt a Holland története. Várom észrevételeiteket, véleményeteket, jót rosszat, amit gondoltok. Legközelebb a fa kiegészítőkről készülök egy kis összefoglalót írni, addig is mindenkinek a legjobbakat kívánom. Tervezgessétek az új bringátokat tavaszra, téliesítsétek ami megvan, meg ilyesmi, akik még mindig tapossák a pedálokat, jó időt rájuk!
Ha fa kiegészítőket szeretnétek ne legyetek szégyenlősek, regisztráljatok és írjatok, ha nem tudom megcsinálni azt megmondom.
Üdv mindenkinek, és ne feledjétek:
"A szél az mindig szemből fúj!"
(és már nagyon hideg)
