Gilde már régóta porosodott a ház különböző részein elhelyezve, végül az erkély alatt várta sorsa jobbra fordulását. Eredetileg a Kedvesemnek szántam, de mivel felépítéséből adódóan sportolásra csak korlátozottan alkalmas, (mármint a Gilde nevű kerékpár) így letettem a tervemről. (helyette lett a Karakoram) Szóval az enyészet jelei már kezdtek rajta megjelenni, amikor a húgom kitalálta, hogy szeretne elkezdeni bicajozni. Nosza, gondoltam, kezdésnek pont jó lesz neki az elfekvőben lévő, de nagyon jó műszaki állapotú női bringa, a Gilde. Meg is beszéltük, hogy akkor születésnapjára rendbe rakom, és egy kicsit átalakítom a megjelenését, nőiesen mondva kisminkelem.
Amikor hozzám került és átnéztem, már akkor is feltünt, hogy milyen jó állapotban van. Igaz, volt rajta egy-két festék leverődés, meg érezhető volt a karbantartás hiánya, de ettől függetlenül tudtam, hogy nagyon jó alap lesz egy szép és jó bicikli megépítéséhez.
Gilde. Aki olvasta a korábbi részeket, már láthatta.
A bringa felújítását már jó régen, valamikor novemberben elkezdtem. Igazság szerint nem is nevezném felújításnak, inkább csak egy alapos, teljes körű karbantartásnak, ami azzal kezdődött, hogy elemeire szedtem, és minden alkatrészét alaposan letakarítottam. Ez egy örömteli munkafolyamat volt, mivel a tiszta alkatrészek láttán elégedetten konstatáltam, hogy semmit nem kell kötelezően cserélni, olyan állapotban volt mindene. Ezt követően a váz festési hibáit korrigáltam autófényezéshez kapható hibajavító festékkel, majd egy kicsit javítottam a fényén egy laza polírozással, és már rakhattam is össze.
Az összeszerelés első lépései.
A legjobban ennek örültem, nehéz lett volna a Thompson beütőcsészés hajtómművet pótolni.
Ez a Thompson márka nem keverendő össze a ma ismert, méreg drága stucnikat kínáló Thomsonnal.
Egyébként ha valakinek Thompson közép csapágy gondjai vannak, és ragaszkodik hozzá, még itt-ott előfordul a neten, 15-16 font körüli áron. De ritka, mint a fehér holló.
Szerencsére a fejcsapágyak is kiváló állapotban voltak, így a krómozott részek polírozását követően elkezdtem a bringa összeszerelését. Sokat elmélkedtem azon, hogy maradjon e eredeti állapotában, vagy cseréljem le a váltást és a króm felniket. Végül abban maradtam magammal, hogy minden marad, csak a fékek lesznek kicserélve erősebbre, aztán majd meglátjuk. Az az igazság, hogy nagy meló lett volna, és anyagilag is húzós. Az új alufelniket már nem raktam volna fel a régi agyakkal, cserélni kellett volna a racsnit is, plussz az új váltó, a fékek áthelyezése, stb. Szóval belementem volna egy olyan spirálba, ahol nincs megállás, csak a kiadás. Tudom, sokan leszólják a króm felnit, hogy esőben nincs hatásfoka a féknek, a kormányszárra szerelt váltókart, hogy macerás odanyúlkálni, meg biztos lesz még fanyalgás valami miatt, de nem igazán érdekel. Az új fékekkel és fékkarokkal klasszisokkal jobb lett a fék hatásfoka, a váltó remekül teszi a dolgát, a hajtás szinte új állapotban van. Akkor hol a hiba? Ezekkel az alkatrészekkel annyi a baj, hogy technológiailag már eljárt felettük az idő, nem lehet össze sem hasonlítani a mai Shimano, Suntour és egyéb cucokkal. De amit sokan elfelejtenek, hogy a minőségükre sok rosszat nem lehet mondani, megfelelő karbantartással, odafigyeléssel ezek az alkatrészek még évek múlva is működni fognak átlagos használat mellett. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem a régi országúti gépeknél is használt alkatrészekre, és az ott kapott igénybevételre gondolok, hanem tényleg egy átlagos, városi üzemmódban használt felhasználás esetére.)
A felnikkel nem volt sok dolgom, minimális rozsdásodást találtam belül, amit rozsda átalakítóval kezeltem, kívülről pedig kapott krómtisztítót. A küllőket szívem szerint kicseréltem volna rozsdamentesre, de egyenlőre így maradt. A felniben sem nyolcas, sem tojás nem volt, a küllőket kellett egy kicsit megfeszíteni. A Maillard racsnival nagyobb volt a szívás, leginkább azért, mert nem volt hozzá célszerszámom. Az elején még sokat forgattam, hol is kezdjek neki a szétbontásának, aztán Zoli barátom elmondta, hogy 4. és 5. fogaskerék alatt lehet hozzáférni a szabadonfutó szerkezethez. Ezután már csak egy megfelelő méretű csövet kellett keresnem, és kiköszörűlni a karmokat, befogni a satuba, aztán már meg is tudtam oldani. Ez a szerkezet is, a többihez hasonlóan még nem volt megbontva, a gyári kenőanyag volt benne kissé megkeményedve. Takarítás után friss zsírt kapott, és mehettek is vissza a csapágygolyók, tökéletes állapotban volt.
Még a kilincseken is csak minimális kopást találtam.
Elsőre kicsit túlzsíroztam, de újra kezdtem.
Hát igen. A racsnit nem szabad fullra tömni zsírral. Egyrészt nehezen fog járni, a kilincs is beragadhat, meg úgyis kipréselni magából és mindent összeken maga körül. Mielőtt felszereltem volna az agyra percekig csak forgattam, hogy a felesleg egy részétől megszabaduljon, és törölgettem ami kijött. Így egyszerübb, mint ha a keréken lenne.
A Sachs Huret Commander szépen vált, és a racsni hangja is kellemes volt a hajtás összerakása után.
A bringa műszakilag már teljesen rendben volt, kivéve a fékeket. Már korábban kinéztem a Saccon legújabb két forgáspontos, mély benyúlású fékjeit, de Nyíregyházán nem akadtam rá, így ez a része a húgomra maradt, a nyereg kiválasztásával együtt. A nyereggel kapcsolatban tettem némi engedményeket, választhatott virágosat is.
Végre hozzákezdhettem a kiegészítők elkészítéséhez. Amit biztosan tudtam, hogy lecserélem az eredeti alu sárvédőket fára, és kosár is volt a kívánságlistán. Első lépésben a sárvédők kerültek a hajlító formába, aztán kitaláltam, hogy láncvédő is kell, mert a gyári az törött. Így azt is hajlítottam, és az készült el elsőként.
Először belűlre került a tartólemez, de így túl nagy volt távolság a lánc és a láncvédő között. Ezt később módosítottam.
A sárvédő első illesztése a furatok helyének bejelölése előtt.
A sárvédő Gildére is fehér kőrisből lett hajítva. A fehér kőris fája kemény, de hajlékony, szerszámnyelet, baseball ütőt, teniszütőt, stb. készítenek belőle. A hajlítás előtt áztatom a fát, majd ráhajtom egy sablonra, és rögzítem egy pánttal. Pár napos száradás után a fa mindkét oldalát bekenem faragasztóval, nejlonba tekerem, és megy vissza a formába, egy-két napra, hőmérséklettől függöen. A ragasztóra azért van szükség, mert az fogja a fa formáját fixálni, és nem engedi hogy "visszarúgjon". Ha jól kiszáradt el lehet kezdeni a megfelelő méretre szabást, a csavar helyek kifúrását. Ez előtt azonban még le kellett gyártanom a rögzítő elemeket is, ami jelen esetben aluból készült. Amikor már jól áll a helyén, jöhet a csiszolás, színezés, és jelen esetben olajos-viaszos felületkezelés. De haladjunk csak szépen sorban...
A sárvédő, láncvédő, kosár elemeinek farigcsálása közben gondoltam ki, hogy csomagtartót is feldobom fával, és hogy legalább egy hátsó lámpát kellene még csinálni a dinamós világításhoz. Hozzá is kezdtem gyorsan, nehogy elfelejtsem mit akartam, meg különben is, ha már egyszer megtaláltam a szivató gombját, mért ne húznám tövig...
A csomagtartó betétjei szanaszét...
...és sorba rendezve.
Már készen voltam a sárvédővel, kosárral, láncvédővel, a csomagtartó betétjeivel, amikor belevágtam a hátsó lámpába. Vele azért elbíbelődtem egy darabig. Az elején nagyon lassan haladtam, amig sikerült kitalálnom, hogyan építsem bele a lényegi elemeket a "faházba". Miután ezt megszűltem, a megvalósítás már "könnyen" ment. Először az elejét építettem meg, azt követően kezdtem ráépíteni a hátúlját, benne a foncsorral, izzóval, rögzítési ponttal, stb. Izgalmas része volt az egész történetnek, és megmondom őszintén nagyon élveztem a munka ezen részét.
Ebből lesz majd a lámpa eleje.
A már majdnem kész lámpa, a hátuljával együtt.
Amikor már minden elemet legyártottam, jöhetett a bringa felöltöztetése. Külön-külön már minden fel lett rá próbálva, de egyben látni az egészet más érzés.
Az első "főpróba". A natúr fa azért nem mutat túl jól a fehér bicajon.
Miután minden a helyére került, még utoljára leellenőriztem a rögzítéseket, hogy pontosan illeszkednek, elkezdtem lebontani a dolgokat, szétszedni a kosarat, a csomagtartót, és jöhetett az elemek csiszolása, a fa színezése, és a végén az olajos-viaszos kezelés.
A színezés utáni első olajos kezelés.
A kosár pántjai, aluból, polírozva.
A szín kiválasztásánál sok lehetőségem nem volt, mivel a bőr markolathoz adott volt a bőr. Megpróbáltam ehhez igazodni, és -ha nem is árnyalatra megegyezőt- valami hasonlót alkotni. Közben már elkezdtem varrni a markolatot is.
Nagyon finom kecskebőr, olyan illattal, amit bőrnél még soha nem éreztem. Kár, hogy ezt az élményt nem tudom veletek megosztani.
Mire a fa kiegészítők elkészültek, a húgomnak is sikerült beszereznie a féket és a nyerget, és még időben haza is küldte. (Ezúton tolmácsolom köszönetét a Retrobringának a nagyon kedves kiszolgálásért! katt! )
Szóval meg volt minden, ami kellett, végre elkezdhettem az összeszerelést. Teljesen fel voltam dobva, egészen addig, amíg meg nem próbáltam a csomagtartót felszerelni. A nagyobb és más felépítésű féktest miatt lehetetlen volt támvillán lévő rögzítési ponthoz csavarozni. Kipróbáltam egy pár megoldást mindenféle toldalékokkal, betétekkel, de nem akart működni egyik sem, így kénytelen voltam levágni a csaomagtartó elejét, és más fajta megoldással rögzíteni a vázhoz.
A régi fékkel minden a helyén van.
Ha lassan is, de összeálltak a dolgok.
Végül is a műhelyben eltöltött nem kevés idő után készen lett a Gilde. Gyökeresen átalakult, de azért valamit megtartott a régi énjéből is, alapjaiban nem változott. Szebb lett, kényelmesebb, az új fékekkel biztonságosabb.
Így sikerült. Csak képek, szöveg nélkül:
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
Mit gondoltok, jót tett neki a "színházi alapozó"?
Sajnos számomra itt véget ért a Gilde project. Nagyon jó volt rajta dolgozni, sok örömöm volt benne. Remélem az ő életében is egy új szakasz kezdődik, és tavasszal már az utakon is látni lehet, és nem a garázsban letakarva fogja múlatni az időt.
Én meg talán bele foghatok egy újabb bringába, mondjuk ebbe:
...
...
Nagy kihívás lesz ilyen szintre felújítani, de megpróbálom. Hátha...
Ha bárki kedvet érez hasonló dolgok elkészítéséhez, szívesen válaszolok minden felmerülő kérdésére, és segítek is amiben tudok. Közeleg a tavasz, addig is kitartást mindenkinek, a téli bringásoknak kevés latyakot és türelmes autósokat kívánok!
És ne feledjétek: a szél az mindig szemből fúj!
